Csillagok készítése hagyományos módszerekkel


Avagy hogy csinálják a "nagyok"

Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy pl.: a nagy Japán tüzijátékokat nem pumpálós módszerrel készült csillagokkal töltik, mert akkor egy fél élet munkája lenne elkészíteni egy tüzijátékra való csillagot. A lentiekben 2 fontos eljárásról írnék pár sort, az első a vágott csillagok "Cut stars" készítéséről szól, a 2. pedig az úgynevezett "Pasted stars" vagyis ragasztott csillagok eljárásáról. Vágott csillagokat nem nehéz nagy mennyiségben készíteni, ám ez a technika koránt sem annyira tökéletes, hogy proffesszionáls tüzijátékokban felhasználható legyen. Azaz használják bennük, de legfeljebb alapanyagnak!

A vágott csillagok

Ezt az eljárást főleg Amerikában használják előszeretettel, de Japánban is használják a ragasztott csillagok magjaként! Adott egy csillagelegy, amit vágott csillagként szeretnénk hasznosítani. Ehhez szükségünk lesz egy fajta ragasztóanyagra és annak oldószerére, majd ezekkel keverve megfelelő állagúra gyúrjuk a csillagelegyet. A viszkozitás nagyon fontos, nem szabad túl folyékony legyen, vagy nem tudunk tudunk mit kezdeni vele. Ha túl száraz az sem jó, mert morzsálódni fog. Utóbbin lehet segíteni egy kis oldószer hozzáadásával és újragyúrásával.

AZ ELEGYET TÉSZTA ÁLLAGÚRA KELL GYÚRNI. Ezután egy erre a célra kialakított tárolóban meg kell tömöríteni, itt már nem probléma ha szárad kicsit. A tömörítés egy gumikalapáccsal történik, az elegy eközben egy kúp alakú edényben kap helyet egészen addig, míg egy kemény, de még vágható tömböt nem kapunk. Fontos a kúp alak, mert később a kemény masszát nem tudjuk egészben kiszedni az edényből!

A kép forrása:  Takeo Shimizu    Fireworks : the art, science, and technique.

Ha kiszedtük a tömböt, egy éles kés segítségével szeletelhetjük tetszőleges méretűre. Nem olyan egyszerű mint amilyennek először gondolnánk! Az eljárás sok gyakorlást igényel. A kulcs a mindig megfelelő viszkozitásban rejlik! Vannak olyan elegyek amik nem használhatóak, mert a bennük lévő összetevők olyan felöletüek, amik nem hajlandóak összeragadni. Az ilyen nehezen ragasztható elegyekhez jó igazán a rizskeményítő. A vágáskor a darabok lehet hogy összeragadnak majd, valamint a késre is felragadhatnak. Ezért mint a tésztánál a lisztet, a csillagoknál liszt lőport használhatunk. Ezzel elvesztik ragadós tulajdonságaikat. Ha a késre hozzáragad a nagy tömbben lévő csillaganyag akkor az túl nedves, gyúrjuk át és tömörítsük meg ismét, majd próbálkozzunk újra! Ha elkészítettük a vágott kockákat gondoskodnunk kell a megfelelő feltüzelérsől. Természetesen csak akkor ha a az adott csillag nehezen gyulladó fajta. A friss puha kockákat spricceljük le némi vízzel, majd magas dextrin (vagy rizskeményítő) tartalmú liszt lőporba forgassuk meg. A szögletes csillagok egyik nagy előnye, hogy könnyebben gyulladnak! Ez a sarkok miatt van így, ami a kisebb tömegnek köszönhetően hamarabb átmelegszik!

Csillagok vágása

Oldószer és ragasztóanyagok

Ragasztóanyagnak akár víz oldószerű anyagok is szóba jöhetnek. Ezek között egyértelműen a keményítők a legalkalmasabbak ilyen célokra. Ilyenek a Dextrin és a rizskeményítő. Utóbbi talán a legjobb amit pirotechnikához használni lehet, olcsó sok van belőle, egyszerű előállítani. Kiválóan ragaszt. Száradás után nem higroszkópos. Vágott csillagok készítéséhez kimondottan alkalmas. Oxidálószerekkel keverve alacsony hőmérsékleten kiválóan ég! Remekül oldódik hideg vízben is. Környezetbarát.

A vágott csillagokhoz használhatunk vízmentes NC alapú ragasztóanyagot is, elsősorban a magnézium tartalmú elegyekhez. Valamint használhatunk rizskeményítőt és vizet. Utóbbinál gondolkodnunk kell a fémfelületek passziválásáról.

A két módszer eltérő fizikai tulajdonságot eredményez, a vízmentes oldószerű anyagokkal ragasztott puha csillagelegy omlós és sokkal nehezebb egyenletesen vágni. Gyorsan szárad és hajlamos morzsálódni, repedezni. Ezért lényegesen körülményesebb használni! A Nitrocellulóz alapú ragasztó elkészítéséről ITT olvashattok.

A rizskeményítőt és az NC lakkot is 2-6% ig bezáróan szokás használni. Ez a csillaganyag összetételétől függően változik. A magas fémtartalmú keverékek rosszabbul ragadnak, ezekhez több ragasztó kell. A 2-6% ragasztó szárazanyagot jelent és nem az oldószerével együtt mért sújt! A rizskeményítő egyik áldásos tulajdonsága, hogy hihetetlenül jól oldódik vízben. Még hidegen is! Ezért telített oldatot készítve a csillagelegyben csak részben oldja fel a finoman elporított vízoldható alkotóelemeket. Nincs jelentős újrakristályosodás és ezért nem befolyásolja túlságosan az égési paramétereket. A megfelelő viszkozitás érdekében a rizskeményítős oldatot tovább lehet keverni denaturált szesszel. Így gyorsabb lesz a száradás és kellően puha lesz a keverék a formáláshoz. Általában 15-20% alkohol/víz keverék hozzáadása szükséges a vágott csillagoknak szánt elegyhez, hogy annak viszkozitása pont ideális legyen a munkafolyamathoz. Természetesen a hőmérséklet befolyásoló tényező! Melegebb időben kevesebb folyadék kell, mert abban könnyebben oldódnak az összetevők!

Csillagok vágása

Szárítás:

A szárítás egy rendkívül kényes folyamat. A csillagok hajlamosak a gyors száradás miatt megrepedezni! A repedt csillag szétesik bontáskor, másrészt megjósolhatatlanul viselkedhet. Előfordulhat, hogy egy darabig békésen ég, majd szétdurran!!! Ez nagy magasságban nem probléma, de római gyertyánál okozhat meglepetéseket. Az egyenletes szárítás érdekében a csillagokat sose a tűző napon szárítsuk, hanem árnyékban! Az egyenletesen árnyékban száradó csillagnak a belsejéből is van ideje kipárologtatni a vizet. Ha a tűző napon a külső réteg gyorsan megkeményedik, akkor a belső mag emiatt csak nagyon lassan tud kiszáradni!

Mint már említettem a víz oldóképessége melegben javul, tehát ha egy csillag a forró napon szárad, a külső rész meg keményszik, míg a belső része a magas hőmérsékletű víz miatt elfolyósodik! Ideális szárítási feltételek 25-28C fokon légmozgás mellet valósulnak meg. Ha nagyon meleg van akkor érdemes letakarni csillagokat nedves papírral.

Ragasztott csillagok:

Ez a legtöbbet használt eljárás az egész világon, igazi sorozatgyártás is lehetséges, mert a csillagok gyártásához használt eszközöket jelen esetben gépiesíteni is lehet! Bár a gép végzi a görgetési és keverési munkákat, az ember elengedhetetlen része a folyamatnak! Csak a gyakorlott szakember látja meg a keverék színéből és állagából, hogy pontosan mi kell még neki! Ez a gépiesítés ellenére az egyik legnagyobb rutint követelő eljárás!

csillaggörgetés gép segítségével

Hogy pontosan miről is van szó? Adott a csillagelegyünk, amit ragasztásos módszerrel szeretnénk hasznosítani, mi kell ehhez? Természetesen ragasztóanyag és oldószere, akár rizskeményítő vagy nitrolakk. Ezeket egy gép segítségével, az úgynevezett csillaggörgető segítségével tudjuk úgy összedolgozni, hogy azok szinte tökéletes golyó alakúra formálódjanak! A gép működése egyszerű: egy íves tál, ami forog. Egy egyszerű betonkeverőre emlékeztet, csak ebben nincsenek keverőlapátok. Helyette a sima felszínű belső felületen lágyan gördülhetnek a csillagok. Korábban két egymásba fordított tálat használtak erre a célra, melyben emberi erővel mozgatva, ide oda rázogatva görgették a csillagokat.

Csillaggörgetés emberi erővel

A gép lelke az íves alsó résszel és fallal készült keverőtál! Ha a keverő alja lapos lenne akkor nem tapadna a "magokra" semmi! A másik fontos dolog a megfelelő forgási sebesség! Ez a keverő edény átmérőjétől és a görgetett csillag típusától függ, ezért pontos adatot nem lehet mondani. Lényeges hogy változtatható fordulatú legyen, mert egyes csillagelegyek egyéni fordulatot követelnek meg!

A ragasztóval összekevert csillagelegyből nem lesznek egyenletes golyó alakú csillagok. Ahhoz hogy "megeredjenek" a csillagok, szükség van egy kis magra ami köré feltapadhat a csillaganyag, majd a sok apró ütéstől keményen köré is döngölődik! Ilyen magoknak szó szerint magokat szoktak használni, általában mustármagot vagy bármit ami hasonló méretű. Tévhit, hogy gömb alakú kell legyen! Lehet akár kocka alakú is! Nem ettől függ, hogy a köré rakódott csillaganyag elég gömbölyű lesz e. Ez kizárólag annak a felületnek az érdeme, ahol a csillagok az ideális ívben gördülnek. A Japán tradicionális tüzijáték készítés szerint, bizonyos átmérő felett az ilyen csillagok elkészítéséhez, a vágott eljárással készült kis méretű csillagot kell használni alapnak. A kisebb csillagokat természetesen ők is valami növény magjára viszik fel.

A kép forrása:   Takeo Shimizu    Fireworks : the art, science, and technique.

A csillaggörgető használata nagy rutint követel, a legnehezebb szakasz a csillagok megindítása. A száraz magokra a száraz csillagelegy nem fog feltapadni. Első lépésként a magokat teszik a görgetőbe. Elindítják a görgetőt, majd a magokat megnedvesítik az úgynevezett "Toro"-val. A toro az adott csillagelegy ragasztó és a ragasztó oldószeréből álló iszap. Elég híg, hogy a magok között egyenletesen el lehessen keverni. A magok felszíére feltapad ebből a toróból valamennyi. Mikor mindegyik mag nedves, száraz csillagelyegyet szórnak a gépbe. Egyszerre mindig csak nagyon keveset. A gép forgás közben összekeveri a port a magokkal és szép lassan kezd feltapadni azokra. Miközben a por felragad a magra, a toro nedvességtartalma csökkeni kezd a csillag szárazanyagához képest. Vagyis szárad. Ahhoz, hogy további szárazanyagot ragaszthassunk fel a magokra, ragasztó oldatot kell a gépbe permetezni. Sosem szabad egyszerűen csak beönteni a magokra, mert lemossa róluk a feltapadt rétegeket. Apránként kell bepermetezni. Könnyen dolgozhatunk, ha a ragasztóanyag teljes szárazanyag tartalma a csillagelegyhez van keverve, és később csak az oldószerből permetezünk a gépbe. Hagyományos módon csak toroval juttatják a nedves ragasztót a gépbe és csak néha permeteznek hozzá extra vizet.

A Toro

Az eljárásból kitűnhet, hogy nem kifejezetten alkalmasak az NC alapú ragasztók és más gyorsan párolgó oldószerű ragasztóanyagok. Oldószerként víz/alkohol keverék ajánlott, ragasztóként rizskeményítő vagy dextrin. Nagy csillagokat nem lehet egy lépcsőben jól megcsinálni, előfordulhat hogy túl nedvesek, ezért néha ki kell venni őket száradni, majd ismét visszarakni a gépbe és további rétegeket felvinni rá. Ha több rétegű csillagot szeretnénk, mely más kompozíciókból áll, akkor mindenképp így kell eljárni! Csak a teljesen kiszáradt csillagokat lehet ismét a gépbe rakni!

A többrétegű ragasztott csillagA többrétegű ragasztott csillag

Ellentétben a vágott csillagokkal, ezeket a tűző napon kell szárítani! Ha sokáig nedvesek, akkor a magokként használt vágott csillagok a közepükben szétáznak és omladoznak majd! Azért lehetséges a tűző napon való szárítás mert sok idő kell hogy a víz beszivárogjon a magokba és amíg ez nem következik be addig csak a külső réteg tartalmaz vizet, amit gyorsan ki lehet szárítani, ha a mag már átázott ugyanaz lesz az eredménye mint a vágott csillagok esetében, szétrepedezik majd. Ha a belső rétegek is átnedvesedtek, akkor csak lassan árnyékban célszerű szárítani.

A száradó csillagok

Természetes magok esetében ez a kockázat nem áll fenn, azok nem fognak szétázni, ennyi előnyük van a vágott csillagos magokkal szemben. Az elkészült csillagok korántsem egyforma méretűek, akadnak bennük kisebbek-nagyobbak. Ezeket egy rosta segítségével tudjuk szelektálni.

A kész csillagok

Ezekután még két film a tüzijáték bomba készítésről, ezek többet mondanak minden szónál! Két film és két különböző cél, két különböző kúltúra. Az egyik a tömeggyártásról a másik a minőségi tűzijátékról szól. A filmek lejátszásához Xvid4-es video kodek és AC3 audio kodek kell.

© 2009 pyromaster.org - Minden jog fenntartva.

Köszönet | Impresszum | Pirotechnikai fórum