A rakéta belső felépítése


Az alábbi képen láthattok egy nagyon vázlatos képet egy rakéta belső felépítéséről. Működése a következő: adott egy tubus (a rakéta teste) ebben helyezkedik el egy lezárt motor gyújtózsinóros kivezetéssel, a motor felett a vetőtöltet helyezkedik el, amibe a motorból kijövő gyújtózsinór van vezetve. A kidobótöltet felett egy dugattyú helyezkedik el ami felett pedig az összecsomagolt ernyő. Ha a motor kiég a gyújtózsinór (késleltetőként is szolgál) átviszi a lángot a vetőtöltetnek, ami elégve elég gázt fejleszt hogy a dugattyút fölfele kitolva kinyissa az ernyőt.

Egy egyszerű modellrakéta vázlata

Persze a gyakorlatban ez nem ennyire egyszerű! Mert ilyen formában nehéz lenne összeszerelni. A motort és az ernyő nyitására szolgáló részt én külön "csőbe" teszem. A vetőtöltet nem fityeghet össze vissza kedve szerint, annak is külön hely van előre elkészítve. A dugattyút és a vetőtöltetet összeszerelem egy "lőszerré". Csak ennek golyó helyett dugattyú van az orrába.

Ez a "lőszer" be van csúsztatva az ernyő nyitórendszer csövébe, az alján vékony réteg papír amelyet könnyedén átéget a gyújtózsinór. A töltet papír fala vékony és a nyomástól nekifeszül a cső falának, ettől önmagát folytja le! Így még véletlenül sem érheti forró gáz az ernyőt. A motor külön csőben kap helyet, ez egy hüvely, amibe az eltérő méretű motorok is beszerelhetőek. Ez szolgál rögzítésül is, és a vetőtöltet lökésétől is megvédi, így az visszafelé sem eshet ki.

Ezt én találtam ki a külső időzítéses korai motortípusaim számára. Még mindig nehéz összeszerelni, nem megbízható és jó súlyban van. A gyújtózsinórt végigjátszani a lyukakon elég idegölő mutatvány. Komolyabb modellezéshez nem alkalmas. Hogy nagyjából megértsétek miről beszéltem, töltsétek le ezt a pár képet hátha kiigazodtok rajta. Kilkk a lenti képre!

Klikk a képre! A CATO 1-es motortesztelő rakétám

A fentinél egyszerűbb ha a jól bevált módszer szerint készítitek a motorokat és a késleltetés, valamint a vetőtöltet a motorban kap helyet. Így nagyon egyszerűen készíthetők modellrakéták. Csak a motor számára kell kialakítani egy stabil erős foglalatot, amiben rögzíthető. Elölről célszerű egy dugót beépíteni a törzsbe, amin egy nagy lyuk van. A dugó széle tartja majd a motort. A közepén lévő lyuk azonban elég nagy ahhoz, hogy a vetőtöltet gázai gond nélkül kilökhessék a felette elhelyezett ernyőt. A motort visszafelé egy törzsön keresztül szúrt biztosító tűvel, vagy csavarokkal rögzíthetjük, így mikor elpuffan a vetőtöltet nem esik ki a motor hátrafelé.

Hagyományos modellrakéta

A rakéta belső felépítése nagyon egyszerű, gyakorlatilag az összes aktív műveletet a motor végzi. Abban található a késeltetés és a vetőtöltet is. Tanácsos az ernyő kilökésére szolgáló dugóból többet legyártani, mert sajnos nehéz megoldani hogy nyitás után a rakétán maradjon.

Ha sikerül megoldani, hogy az ernyő ne égjen meg valami más módon. Pl üveggyapot használatával, akkor elhagyható. Arra kell figyelni hogy passzentos legyen, de ne szoruljon a rakétában. Az üveggyapot könnyebb mint a dugó, jól is tömít, de ha nehéz az ernyő, vagy nagyon szorul, átszakadhat és megéghet az ernyő! Voltak kísérleteim alufóliával is, vegyes eredményekkel, a dugattyú viszont biztos.

A motor rögzítő gyűrű egy kifúrt közepű dugó. Célszerű fából csinálni. Kívülről lapos csavarokkal a törzshöz kell rögzíteni, méghozzá erősen. A motor tolóerejétől függően kell méretezni a vastagságát és a csavarok számát. Nagyobb fém motorok akár 40-50kg tolóerőt hoznak létre, ez jó pár G-s gyorsulást jelent. Ilyenkor a rakéta teljes gyorsuló tömegét ez a dugó tartja meg! A hangsúly a gyorsuló szón van, mert így a súly nyilván sokszorosa lesz a rakéta eredeti súlyának. Könnyen elképzelhető akár 6-7G gyorsulás is! Ha alul méretezzük akkor a motor egyszerűen keresztül repül a törzsön! Persze kis rakétamodelleknél ez a veszély nem fenyeget, de ott is gondolni kell rá.

A motort a vezérsíkok távtartói, vagy maguk a vezérsíkok tartják középen a törzsben. Attól függően, hogy csavarral és távtartókkal, vagy a törzset bevágva rögzítettük a vezérsíkokat.

Az ernyő az orrkúphoz és a rakéta törzséhez is rögzítve van. Mikor az ernyő kilökődik, az orrkúp leválik és ezen a felfüggesztésen fog lógni az ernyőn. A rakéta törzse egy másik szálon van felfüggesztve eltérő hosszúság mellet. Hogy ne ütődjenek össze az orrkúppal ereszkedés közben.

Hagyományos modellrakéta. Klikk a képre a részletekhez

Nagyobb rakétáknál az elektronika számára célszerű polisztirol habból készült tartó konzolt készíteni. Ezt könnyen elhelyezhetjük a rakétában. Az elektronika jobb elérhetősége szempontjából érdemes a rakéta oldalán egy levehető konzolt kialakítani. Így viszonylag könnyen beköthetjük a szükséges szenzorokat, vagy gyújtókat. Az energiaforrás cseréje is ezen a lyukon oldható meg. További lehetőségként a törzset készíthetjük szétszedhetőre is.

A vetőtöltet és az elektronika között egy jól záródó fából készült dugót helyezzünk el, és rögzítsük a törzshöz csavarokkal vagy ragasztóval. Ajánlott erősen rögzíteni, mert a vetőtöltet elég nagyot tud rúgni. Az elektronika védelme érdekében a gyújtónak jól kell illeszkedni a dugóba. Ellenkező esetben a gázok betörhetnek a kamrába és megrongálhatják az elektronikát. A gyújtó számára készítsünk egy menetes fém hüvelyt, ragasszuk bele a gyújtót, majd ezt könnyen betekerhetjük a dugóba. A fa dugóba előzőleg nem nehéz egy menetes furatot készíteni.

Ha bekötöttük a gyújtót és a szükséges szenzorokat, akkor tehetjük a helyére az elemet és a többi elektronikát. A gyújtó és más nem integrált elektronikus egység kábeleit a könnyebb szerelés érdekében célszerű kb fél méter hosszan meghagyni! A fölösleges kábelhosszt egyszerűen behajtogathatjuk a rakétába.

© 2009 pyromaster.org - Minden jog fenntartva.

Köszönet | Impresszum | Pirotechnikai fórum