NC lőpor

Napjaink lőporai, amiket szinte kizárólag fegyverekben használnak mint vetőtöltet, új követelményeknek kell hogy megfeleljenek. Az egyik hogy égési sebességtől független nagy energia legyen bennük. A másik hogy égéstermékeik között ne legyenek szilárd égéstermékek. Égésük stabil és kiszámítható legyen. A modern nagy teljesítményű ágyúkban, vagy a finom műszerekre emlékeztető kézifegyverekben elképzelhetetlen lenne a hagyományos villámgyors és koszos égésű fekete lőpor használata. A lőpor égése nagyon kiszámíthatatlan, minősége nagyban befojásolja az égési sebességet, és nehezen reprodukálható. A korai lőporos fegyverek vastag ormótlan csővel kellet rendelkezzenek, hogy elviseljék a feketelőpor gyors égését, szeszélyes természetét. Egy változó erejű fegyverrel roppant nehéz lehetett célzott pontos lövést leadni.

Régi feketelőporos ágyú

A hagyományos feketelőporos ágyúk fala a kaliberhez képest borzasztó vastag, ez részben a teherbírás miatt van így, részben pedig az akkori öntő technikák korlátai miatt. Ha megnézünk egy mai modern ágyút, azt látjuk, hogy hosszú karcsú csővel rendelkeznek, amelyek viszonylag könnyűek a szállítás érdekében. A mai kézifegyverek vékony, néha csak pár mm vastag falu csővel bírnak, szintén a súlymegtakarítás végett. Ezzel szemben a korabeli elöltöltős feketelőporos puskák csöve vastag és nehéz volt.

orosz tüzérségi ágyú orosz tüzérségi ágyú és az M1 Abrems tank ágyúcsöve

A mai kézifegyverekben elképzelhetetlen lenne a feketelőpor használata. A lerakodó szilárd égéstermék szörnyen káros tud lenni, és persze veszélyes. Egy automata gépfegyver percenként több száz lövést képes leadni, egy fokozatosan elduguló cső nem túl szerencsés dolog. Tehát új lőporra van szükség, amely erős, kiszámítható, és tisztán ég. Első próbálkozásra a nitrocellulóz jött számításba mint lőpor. Ám ez korántsem ilyen egyszerű. A nitrocellulóz mégiscsak egy brizáns robbanószer, ahhoz hogy lőporként használni lehessen le kellet butítani. Nyilván eleve nem a 14% N tartalmú NC-vel érdemes próbálkozni, hanem az alacsonyabb N tartalmú kollodium gyapottal. Általában 12-13% N tartalmú NC-t használtak fel. Ez lényegesen lassabban és kiszámíthatóan ég, szilárd égéstermékei szinte alig vannak.

Nitrocellulóz alapú lőporgranulátumok

Ám az NC vel vagy egy aprócska probléma, mégpedig az, hogy milyen formában használjuk fel, már ami a fizikai formáját illet, ugyanis ez is fontos. Az NC előállításakor egy szálas szerkezetű anyag. Ha feloldjuk és kicsapatjuk akkor egy pelyhes massza lesz belőle. Kiszáradva ebben is megfigyelhető az üreges szerkezet, sűrűsége pedig nagyon alacsony lesz. Ez így nem alkalmas lőpornak, mert a lángfront át fog nyomulni az üregeken és az egész megint túl gyorsan fog égni.

Azért hogy tömörítsék valahogy, más anyagokkal kellet keverjék amik kitöltik ezeket az üregeket, és javítják a tömörséget. Ehhez a korai időkben viaszt használtak. Az így kapott anyagot már felhasználhatták különböző granulátumok gyártására. Mellyel beállíthatták az egységnyi idő alatt elégett NC mennyiségét.

Rengeteg különböző méretű, formájú, szerkezetű granulátum létezik, melyekben a legkülönbözőbb adalékokat találhatjuk meg. Viaszt, grafitot, kámfort és sok mást. A lentebbi képeken és videókon néhány régi, és mai napig használt granulátumot láthattok, ezekben többnyire viasz és grafit volt az adalékanyag. legtöbbjük második világháborús termék! És közel 68 éves!

Nitrocellulóz alapú lőporgranulátumok

Fent: Vékony cérnametélthez hasonló NC granulátum, viszonylag nagy N tartalmú NC alkotja, és egyáltalán nem tartalmaz adalékanyagot. Hordozható gránátvetőkben alkalmazták, ahol rövid vetőcsőből indították a 3-4kg os gránátokat. (a gránátok vezérsíkja köré van csavarva egy pamut zsákban) Égése elég gyors. lent: Grafittal és viasszal kevert préselt NC granulátumok, a kissebbik szemcseméretűt kézifegyverekben, míg a nagyobb szemcseméretűt légvédelmi ágyúkban használták.

Nitrocellulóz alapú lőporgranulátumok
Nitrocellulóz alapú lőporgranulátumok

Fent: Nagy kaliberű lövedékekben használták ezeket a rudakat, ez egy 120mm lőszerből való. Ehhez csak viasz van keverve adalékként. A méretük és alakjuk határozta meg, hogy milyen fegyverben használhatóak mint vetőtöltet. Minél kisebb az egy tömegben lévő égésfelület annál nagyobb skulóban használták.

Ennek az az oka, hogy szinte azonos égési sebességű és összetételű NC-t használhassanak a különböző fegyverekben. Ehhez azonban be kellet hangolni az adott ágyú vagy vetőcsőre a vetőtöltet mennyiségét, és hogy az milyen gyorsan égjen el. Az hogy mennyi idő alatt ég el az adott mennyiségű NC az égésfelülete határozza meg. (Na persze ez így nem teljesen igaz mert a nyomásnak szintén nagy szerepe van. A hosszabb ágyúcsövekben a lassan égő típusokat használták, ezek legtöbbször nagy tömbökbe voltak préselve. A 120mm körüli gránátok mögött általában kévébe fogott hosszú szálak találhatóak. A hordozható gránátvetők vetőtölteteként szintén szálakat használtak, de ezek jóval vékonyabbak, és így nagyon gyorsan égnek. A rövid vetőcsőhöz szükség is volt ehhez. A kézifegyverekben pedig egészen apró, négyzet alapú szemeket találunk, melyek a mai napig használatosak.

Persze nem csak NC alpú lőporok léteznek, vannak több bázísú lőporok is, amikben több különböző robbanóanyag van keverve. Van amelyikben nitroglicernt használnak. Van amelyikben DNT-t Ezek a nagy energiájú robbanószerek a megfelelő anyagokkal vannak keverve amelyek kellően lebutítják azokat, hogy lőporként használhatóak legyenek.

Fenti videó: jól látszik a 120mm es gránát vezérsíkja köré tekert kis "zsák". Ebben kap helyet a szálas szerkezetű nitrocellulóz alapú vetőtöltet. A gránát súlyát, méretét, és a lövés távolságát tekintetbe véve, érződik a benne rejlő erő...

© 2009 pyromaster.org - Minden jog fenntartva.

Köszönet | Impresszum | Pirotechnikai fórum