Ammonal

Az Ammonal egy fontos robbanóanyag, na nem azért mert napjainkban olyan eszeveszet sokat használnak belőle, hanem mert történelmet írt. Ez volt ugyanis az első robbanóanyag amiben alumíniumot használtak hatásnövelésre. Nekünk Magyaroknak más okból is jelentős, ugyanis az egykori Osztrák Magyar monarchiából származik ez a robbanóanyag, és innen terjedt el a világ többi részére is.

Préseletlen Ammonal

Ez a csaknem 110 éves robbanóanyag akkoriban nagy forradalmat jelentett. Mind a bányászatban mint a hadiiparban használták! A mai robbanóanyagok mellet ez kicsit megmosolyogtató, hisz a nyomába nem ér mondjuk a TNT, amatol, RDX vagy nitrokeményítővel töltött gránátoknak.

Mért olyan nagy jelentőségű az alumínium használata? Az ok egyszerű, az alumínium egy nagyon forrón égő redukálószer, ami robbanáskor nagy előny, hisz a magasabb hőmérsékleten robbanó keverékek gázai jobban kitágulnak. Ezenkívül a magas hőmérséklet több energiát jelent. A forró égéstermékek hajlamosítják a keveréket a robbanásra. Az olyan robbanóanyagok mint PL az ammónium nitrát annyira nehezen indulnak hogy saját robbanása nem képes fenntartani a reakciót és a robbanás megáll mihelyt a detonátor lökéshulláma gyengül.

Az alumínium használata mellet az ammónium-nitrát robbanásakor elegendő energia keletkezik ahhoz hogy a robbanási folyamat fennmaradjon. Ez részben a keverék érzékenység növekedésének köszönhető.

Az ammónium-nitrát egy jó robbanószer lenne ha jóval forróban égne. A korabeli emberek hamar felismerték a lehetőséget és elkezdték az ammónium nitrátot alumíniummal keverni. Az új robbanóanyag azonban tartogatott magában még erőt! Rájöttek hogy a végtermékekben lévő alumínium oxidot redukálhatják szín alumíniummá, ami még több energiát jelent robbanáskor.

Ezt a következőképp lehet elérni: A keverékbe pár százalékban adtak faszenet. A szén magas hőmérsékleten és nyomáson az alumínium oxidtól elvonja az oxigént és széndioxiddá alakul. Amellett hogy ez további hőfejlődéssel jár, a keletkezett széndioxid gáz halmazállapotú ellenben az alumínium oxiddal. Ez azt jelenti, hogy a robbanáskor még több gáz keletkezik, mégtöbb hővel, ami mégnagyobb tágulást jelent, ezzel mégnagyobb feszítőerőt. A reakció a következő képlettel írható le:

4(NH4NO3)+ Al2 + C ==> 4N2 + 8H2O + Al2O3 + CO2

A reakcióban Víz, nitrogén, Alumínium oxid, és széndioxid keletkezik, ami egy elég környezetbarát robbanóanyagot jelent :) A korai keverékek tehát Ammónium nitrátot, Alumíniumot, és faszenet tartalmaztak. Ezek a következő elméleti arányban nyújtják a maximumot:

A gyakorlatban azonban a következő arányt használták:

A későbbiekben a szenet lecserélték más szénhordozóra, leggyakrabban TNT-re

A TNT egy olyan robbanóanyag aminek tökéletes robbanásához + oxigénre van szüksége, tehát tisztán elrobbantva jelentős mennyiségű szén marad reakció nélkül, amit a narancssárga villanás és kormozó füst is jelez. Ha ammonálba szén helyett TNT-t kevernek az további előnyökkel jár: A TNT alacsony hőmérsékleten olvad (80C fok) így ha összeolvasztják a keveréket akkor a TNT egy védőréteget von az amúgy higroszkópos ammónium nitrát köré, ezzel megnöveli a használhatóságot. Valamint kötőanyagként is szolgál, ez jelentősen megkönnyíti az anyag töltényezését. Ez a hadiipar számára volt különösen fontos.

Az ammonál néhány tulajdonsága:

Sajnos a keverék higroszkópos, Ezért megfelelő védelmet kell biztosítani a párával szemben. Végeztek olyan kísérletet ahol 10% vízzel nedvesítették a keveréket és az erősebb detonátorral még berobbantható volt. A tartóssága meglepő módon jó! Az alumíniumot meglepő módon nem támadja meg az ammónium-nitrát. kezdetben elindul az oxidáció de az alumínium szemcséken kialakult vékony oxid réteg megakadályozza a további korrodálást. Az alumínium passziválása (akár bórsavval) megakadályozza ennek a folyamatnak az elindulását. Vízre mérsékelten érzékeny, passziválatlan alumínium tartalom mellet melegedés figyelhető meg. Passzivált alumíniumnál az indítás nehézkessé válhat és romlik a hatásfok. Nem ütésérzékeny, nem dörzsérzékeny, nehezen gyújtható, nem gyúlékony.

Az anyag olvadásponton, 169C fokon (magas 25% alumínium tartalmú keverék vagy TNT tartalom esetén ) meggyullad. ám égése stabil, nagy tömeg esetén sem megy át robbanásba.

Indíthatósága: Gyutacsérzékeny! Akár 6-os gyutaccsal is indítható. Gyakorlatilag akár 3-massal is. Megjelenése: szürke színű, morzsalékos anyag. Préselve porózus tömb. Sűrűsége 1,85g/cm3 ig vihető fel. Detonáció sebessége 3450-4400m/s ig terjedhet összetételtől függően. A TNT tartalmú keverékek detonáció sebessége értelemszerűen nagyobb. Robbanási hőmérséklet: 3914.5C fok ( ANFO 1710C fok)

Egy kis érdekesség:

Lochnagar

Ezt a csinos kis gödröt 26t ammonállal vágták a földbe. Anno az első világháborúban kísérleteztek úgynevezett óriás aknákkal, melyekkel egész szakaszokat söpörhettek el. Így próbálták az ellenséges lövészárokrendszert megtörni. Az állóháborúkban az ellenséges lövészárokrendszer alá ástak, majd telepakolták a járatokat robbanóanyaggal. Ha ez megvolt gondolom nem kell mondjam mit csináltak... Csak pár darabot telepítettek belőlük, vannak amik napjainkban is a föld alatt pihennek!

A szakértők megvizsgálták a robbanóanyagot, valamint a földalatti üregek állapotát és azt találták, hogy az anyag nagy része döglött, a járatok pedig hamarosan beroskadnak. Természetesen az indító mechanizmus már rég nincs üzemképes állapotban. Az egyik ilyen kráter a lochnagar ( ha jól értem boszorkány lyuk) névre hallgat, 26t Ammonállal vájták ki. Ezen az oldalon láthattok róla képeket: Lochnagar

A YouTube-on egy korai videófelvételt is megnézhettek ennek az aknának a felrobbanásáról itt:

Érdemes megnézni! Aztán itt egy napjainkban készült felvétel 200g Ammonál és a fa találkozásáról. Sajnos a felvétel idejére besötétedett, így nem sok látszik belőle, de a hangjából következtetni lehet hogy mit vitt végbe.

© 2009 pyromaster.org - Minden jog fenntartva.

Köszönet | Impresszum | Pirotechnikai fórum